A ma emberének kevesebb a lehetősége, hogy közel kerüljön a természethez, vagy elmélyüljön egy történet hallgatásában. Pedig szerintem nagyon fontos és jellemformáló dolgok ezek gyerekek és felnőttek számára egyaránt. Az irodalom, a mesék, a természet szeretete, ismerete gyerekkorom óta egyformán fontos szerepet játszanak az életemben, és nagyon sokat kaptam tőlük. Egy jó történet vagy egy kedves természeti kép megvigasztal, jó kedvre derít, magára ismerhet benne az ember. Ez nem képesség, hanem gyakorlat kérdése: szórakozni is tanulni kell. Sokan sóhajtoznak, hogy nem olvasnak a „mai gyerekek”, vagy vandál módon viselkednek, ha madárfészket találnak, erdőben járnak. Pedig szerintem „mai gyerekek” nincsenek. Mindenkori gyerekek, emberek vannak, akik ugyanúgy fogékonyak a szépségre, mint a korábban élt társaik. Csak meg kell mutatni nekik, hogy kell. Játszani velük, mesélni nekik.

A világ minden tájáról származó, főként állatos népmesékkel, természeti jelenségeket magyarázó legendamesékkel szeretném közelebb hozni a gyerekekhez a természetet. Ezeknek a történeteknek sokszor van valóságalapja, egy-egy nálunk is élő madár színezetére, viselkedésére utalnak például. A meséimhez használok különböző kézjeleket, amivel el is tudjuk játszani az állatokat. Így a gyerekek azt is megtanulhatják, hogy nem csak drága játékokkal, hanem a saját két kezünkkel is lehet játszani, bábozni. A történeteim egy része így interaktív, a közönség mozoghat is egy kicsit. De mesélek jelek nélkül is, amikor a saját fantáziánkat próbálhatjuk ki, hogy milyen képeket vetít elénk a szöveg hallatára.
Az állatos, madaras témák mellett persze kérésre szívesen dolgozom fel más témákat is, ha a egy-egy rendezvény programja konkrét témához kötődik (például tündéres mesék, hősiesség, szerelem stb), akár felnőtt közönség számára is.