Szeretettel ajánlom Lovranits Júlia munkáját azoknak, akik tudják, hogy a boszorkányok ősszel almát szednek, csipkebogyó- és kökénylekvárt főznek, s pöttyös kendőben szorgoskodnak az almafák körül. . Ezt a mesét átlengi a dióillat és a zizegő sás hangja, mert az erdőn-mezőn lakozó lényekről szól – no meg egy kislányról (és barátnőjéről), aki köztük jár, s nem akar nagylány lenni, hanem álmodozó szemmel nézi a varjak röptét.”
Sohonyai Edit író

Megjelent a Könyvmolyképző Kiadónál 2013 decemberében.

A képre kattintva beleovashatsz!